Végre lett időm feltölteni képeket. A gond csak az, hogy nem azokat, amelyeket megígértem, ugyanis a képzési hét alatt készült fotókat még mindig nem kaptam meg. De már csak hetek kérdése :D

A szombat délutánomon azonban készítettem egy rakás képet, amelyekből igyekeztem kimazsolázni a legjobbakat.

Hogy hogyan telt a szombat? Hát... az eleje döcögősen indult. Nehezen keltünk, én kicsit betegen is, mert egy sátorban aludtunk, de azóta beköltöztünk egy fűtött házba és semmi bajom. Szóval a szombat délelőtt parkoltatással telt el, ugyanis jazz tábor kezdődött nálunk és kb 500 zenész lepte el a tábort. Le kellett őket parkoltatni, mert szűkösen van elég parkoló nekik. Aztán jött egy unalmas ebéd, majd két óra semmittevés. A gépeink előtt ültünk a Cave-ben páran magyarok, hazafele írogatva, amikor is a semmittevést a főnökünk, Troy megszakította. Bejött és megkérdezte, hogy nem akarunk-e bemenni vele a Szilikon-völgybe egy konditerembe gyúrni. Bogdán rögtön lecsapott a lehetőségre és én is mondtam, hogy jól esne egy kis edzés. Miután ketten meggyőztük Zsoltit, hogy neki is jönnie kéne, már indultunk is.
A hely a YMCA által működtetett konditerem, ergo minden YMCA alkalmazott ingyen használhatja. Jó helyen van Redwood City-ben. Egyik irányba két placcal odébb a HP központja, másik irányba egy km-re sincs a Facebook és a Google főhadiszállása.
2 órát voltunk a kondiban kb, majd mikor kijöttünk, Troy megkérdezte, hogy gáz lenne-e nekünk, ha csak este 10 körül érnénk haza. Mi röhögve mondtuk, hogy ő a főnökünk és ő az, aki kicsempészett minket a táborból, úgyhogy inkább ő döntse el, hogy gáz-e. Jogosnak érezte az észrevételt, majd pár másodperc röhögés után felkurjantott, hogy akkor irány San Francisco! (csak 30 mérföld volt onnan)
A főnökünkről tudni kell, hogy ebben a városban nőtt fel és ott is lakott három évvel ezelőttig, mikor kiköltözött a táborba. Nagyon jól ismeri a várost és olyan utakon vitt minket a városban, amiket a turisták - elmondása szerint - nem használnak, nem ismernek.
Elhajtott velünk egy park mellett, ahol bölények élnek, majd áthajtott a Golden Gate-en, felvitt minket a hegyekbe a kilátópontokra, hogy fotózhassunk, aztán meg visszavitt a hídon át a városba vacsorázni a kedvenc helyére, ahol életem legjobb salátáját ettem meg. A vacsora végén kicsit sürgetett, hogy együk meg gyorsan, mert lekéssük a naplementét. Hát, a képekből majd láthatjátok, hogy nem késtük le, sőt az első sorból néztük egy homokos partszakaszról, ami a Golden Gate és az Alcatraz között volt félúton. Hát így telt el az az este. Remélem tetszeni fognak a képek :)

https://plus.google.com/u/0/photos/109993830408403430660/albums/5893087440233736273?authkey=CLCjmI-fiZCxmQE

u.i.: mostanában elmaradnak a kommentek, pedig kíváncsi volnék a véleményetekre a blogról, a feldobott témákról, bármiről. Írjatok bátran!