Üdv néktek ismét!
Bocsánat, hogy az elmúlt pár napban nem nagyon adtam életjelet magamról. Sok volt a munka. A csütörtöki nap "pihenőnap" volt. Azért idézőjelesen, mert bár végre ki tudtam magam aludni reggel, de délután vagy 4-5 órán keresztül végig felkészítésen voltam. Az íjászatot, a falmászást és a zip line-nak nevezett kötélpályát tanultam meg használni illetve Ahron megmutatott mindent, hogy mit-hol találunk, mikre kell odafigyelni, mik a vezényszavak, a szabályok, ilyesmik. Mindez csak azért volt, hogy pénteken már rock'n roll lehessen, ugyanis megtelt a tábor a hétvégére.
Pénteken még csak késő délelőtt jött egy busznyi meg pár autónyi kisiskolás a környékről, akik nagyrészt a medencében akarták végigélni a napot, úgyhogy lifeguard voltam aznap, viszont szombaton és vasárnap lány cserkészek lepték el a tábort rajonként. Voltak vagy 150-en. Anyukákkal együtt több, mint 200-an.
Szombaton délelőtt a falmászásnál backup-oltam, ami annyit jelentett, hogy álltam egy csaj mögött, aki biztosított (itt belayer-nek hívják ezt a posztot) egy mászót és fogtam a kötelét, hogy ha esetleg a gyerek leesne a falról, akkor ne kapja fel azzal a lendülettel a földről az őt biztosítót, vagyis az előttem álló lányt. Nem tudom amúgy, hogy ebben a felállásban ki volt kinek alárendelve rangban, merthogy alapbal ez azért van kitalálva, hogy egy tapasztalt belayer álljon mindig a tapasztalatlan mögött és mondja neki, ha a biztosítás közben valami hülyeséget csinál, csakhogy elém, a tapasztalatlan elé meg egy olyan lányt raktak be, aki már tavaly is csinálta ezt egész nyáron, úgyhogy ő dumált nekem, hogy én mit csinálok rosszul. Mindenesetre a fizikai elhelyezkedésből és a szóban forgó lány adottságaiból adódóan nem volt egy szar meló :D Sajnáltam is, mikor délután a medencéhez kellett mennem.
Vasárnap meg - nekem ez még ma van, itt délután fél 5 van, mikor ezeket a sorokat gépelem - csak délelőtt volt meló. Én a mászófalnál voltam. Gyorsan eltelt az egész délelőtt és nagyon tetszett! Több gyerekkel beszélgettem hosszabban. Jó érzés, hogy már értem nagyrészt, ha a kis vékony cérnahangjukon, gyerekamerikaiul mondanak valamit. És nagyon aranyosak a gyerekek. Van pár beszari persze, de volt egy csomó, aki úgy mászott, mint a gép. Elmondtam nekik a szabályokat, felvették a bukósisakot meg a beülőt és 2 perc múlva már rázták a fal tetején az odakötött kolompot, hogy felértek. Hihetetlenek :)
Ma, mikor mentek el ebéd után, mi Jay-jel épp lefele battyogtunk az úton a medencéhez lazulni kicsit és minden autóból (ezeket a kiscserkészeket mind a szüleik hozták) veszett mód integettek kifele a kiscsajok (persze Jay-nek, nem nekem). Kb a negyvenedik autóban ült egy lány, aki kikurjantott az ablakon, hogy "Bye Jay!", majd hozzátette, hogy "Bye hungarian guy!". Röhögtünk egyet rajta, mondtam is Jay-nek, hogy 2000 az 1-hez az ő javára eddig elköszönésekből, mire ő annyit mondott, hogy valahol el kell kezdeni.
Amúgy miközben ezeket a sorokat írom a kempingasztalon az iroda mellett, itt ül mellettem Bálint és Bogdán. Tegnap jöttek és rájöttünk azóta több dologra is: Egyfelől arra, hogy van egy titkos nyelvünk a táborban és még csak nem is kellett kitalálnunk, mivel az anyanyelvünk az, másfelől pedig arra, hogy Jay igencsak érdeklődik a magyar nyelv iránt.
Elfelejtettem megénekelni itt a blogon, de még az első napomon megtanítottam neki a "zsír" szót. Nagyon klasszul tudja mondani. Igazán büszke voltam rá, mert alig egy röpke délelőtt alatt egészen tökélyre fejlesztette. Na ezt Bogdánnal és Bálinttal ma odáig küzdöttük fel, hogy 10 szóból álló kis szótárat írtam neki azokból a szavakból, amiket ő mondott angolul, hogy szeretné őket megtanulni magyarul. De nem elég, hogy egy írott szótára van róla, még a telefonjára is felmondtuk neki őket egyenként, szóval ha valamiben nem biztos, tudja gyakorolni a kiejtést. A napokban leírjuk neki és elmagyarázzuk a magyar ábécét.
A "kösz" jelenti neki eddig a legtöbb gondot amúgy, pedig már lerövidítettük a köszönömöt ameddig csak tudtuk. Nem tudja k után kiejteni az ö-t, csak ha hosszasan próbálgatja előtte a sure szót (mivel az kb az egyetlen angol szó, amiben ö szerű hangot ejt) Apropó, ez utóbbiról meg tudja, hogy ha Magyarországon használná, akkor az általa beer-nek nevezett, amúgy nagyon kedvelt nedűjét kapná kézhez előbb-utóbb.
Egyébként most, míg az elmúlt 10 sort írogattam háromszor köszönt ide nekünk. Élvezi, mikor megdicsérjük. Mondjuk tényleg jól ejti már, hogy "Csá, haver!" (Hi, dude!) Azt mondta, hogy a nyár végéig megtanul annyi szót, amennyit csak tud. Kíváncsi leszek :D
Szóval így telnek a napok mifelénk. Holnap (hétfőn) a táborvezetők képzésre mennek San Francisco-ba, szóval cincoghatunk majd kicsit, bár valószínűleg mi Bogdánnal a lifeguard online kurzusunkat fogjuk csinálni, amíg be nem fejezzük. Azért próbálok majd írni ide is, vagy feltenni pár képet, merthogy vannak újak az elmúlt napokból. Tényleg bocs mindenkitől, hogy nem hallottatok rólam napokig, azonban minden rosszban van valami jó: megkaptam az első "rajongói levelem" facebook-on keresztül. Innen is köszönöm, Nagyi.
Lenne még mit mesélnem, de megyek. Majd máskor, vagy képekben.
u.i.: Ha lenne még olyan, hogy nem adnék magamról életjelet napokig, tartsátok meg a hiteteket bennem. Fogok.
u.i.nr2: Házi feladatként mindenki hallgassa meg a kedvenc bandám idevágó dalát (Keep the Faith).
u.i.nr3: Valaki dobjon meg egy szakállnyíróval!!!! Kezdek úgy kinézni, mint Robinson...
u.i.nr4: Hogy kicsit interaktívabbá tegyem ezt a csevejt köztetek és köztem, a blogon alul kommentben, vagy facebook-on lehet írni, hogy szerintetek hogyan borotváljam le a szakállam. A "teljesen" válasz nem játszik. Össz egy Gillette Fusion Power borotva áll a rendelkezésemre erre a célra. Be creative!
