Üdv ismét!

Ma végre süt a nap! Ez azért fontos, mert az elmúlt két napban nem nagyon tette és így a legutóbbi két éjjel elég vacogós volt. Ma viszont úgy néz ki summertime van.  Most épp reggel 10 múlt, 11-re hívtak lovagolni, aztán 3-ig még semmi dolgom. 3-kor kezdődik az lifeguard training-ünk.

A tegnapi meg a tegnapelőtti este nagyon klassz volt. Lesznek fent képek még ma, ígérem (azt mondjuk nem, hogy az még otthon is ma lesz). Tegnapelőtt este a főnökünk, Troy bevitt minket Redwood Hills-be. Ő meg Bogdán elmentek gyúrni, mi meg Bálinttal bevásároltunk kicsit egy büdösnagy Target nevű boltban (vettem szakállnyírót kemény 18 dollárért) aztán meg begyalogoltunk a belvárosba, ahol olyan finom pizzát ettünk, ami után még egy olasz is megnyalná szerintünk mind a tíz ujját. Amúgy nem csak ketten voltunk bent a belvárosban Bálinttal, még négyen jöttek a táborból egy másik kocsival. Jó kis este volt.

Aztán tegnap meg Ahron meg az egyik support staff-os, Sal születésnapját ünnepeltük este a brit pub-ban az óceánparton. Cameron's a neve amúgy a helynek és nagyon klassz esténk kerekedett ott. Jókat ettünk (itteni viszonylatban jókat), darts-oztunk, táncoltunk is kicsit. A legdurvább az volt, hogy míg a kajára vártunk lehetett kvízt játszani. Ilyen otthon nincs. Volt egy csomó kék vezetéknélküli válaszoló panel, azokat el lehetett venni, be kellett jelentkezni a játékhoz és egy plazmatévén jöttek a kérdések. Lehetett beírni az elején csapatnevet is. Mi hárman magyarok Jay irányításával tömörültünk egy csapatba és Haverok néven futottunk (csak a k-t nem jelezte ki a tv, mikor a pontállást mutatta, mert egyel több karaktert tudott kijelezni) Volt egy másik magyaros nevű csapat is, az Sal csapata volt. Nem írom le ide a nevüket, majd képen látni fogjátok.
Most zárom a boltot, indulok a cuccaimért, aztán meg fel a lovakhoz.

u.i.: még egy képem sincs munka közbenről. Most per pillanat nincs gyerek a táborban, de ha lesz, próbálok csinálni

Üdv néktek ismét!

Bocsánat, hogy az elmúlt pár napban nem nagyon adtam életjelet magamról. Sok volt a munka. A csütörtöki nap "pihenőnap" volt. Azért idézőjelesen, mert bár végre ki tudtam magam aludni reggel, de délután vagy 4-5 órán keresztül végig felkészítésen voltam. Az íjászatot, a falmászást és a zip line-nak nevezett kötélpályát tanultam meg használni illetve Ahron megmutatott mindent, hogy mit-hol találunk, mikre kell odafigyelni, mik a vezényszavak, a szabályok, ilyesmik. Mindez csak azért volt, hogy pénteken már rock'n roll lehessen, ugyanis megtelt a tábor a hétvégére.

Pénteken még csak késő délelőtt jött egy busznyi meg pár autónyi kisiskolás a környékről, akik nagyrészt a medencében akarták végigélni a napot, úgyhogy lifeguard voltam aznap, viszont szombaton és vasárnap lány cserkészek lepték el a tábort rajonként. Voltak vagy 150-en. Anyukákkal együtt több, mint 200-an.

Szombaton délelőtt a falmászásnál backup-oltam, ami annyit jelentett, hogy álltam egy csaj mögött, aki biztosított (itt belayer-nek hívják ezt a posztot) egy mászót és fogtam a kötelét, hogy ha esetleg a gyerek leesne a falról, akkor ne kapja fel azzal a lendülettel a földről az őt biztosítót, vagyis az előttem álló lányt. Nem tudom amúgy, hogy ebben a felállásban ki volt kinek alárendelve rangban, merthogy alapbal ez azért van kitalálva, hogy egy tapasztalt belayer álljon mindig a tapasztalatlan mögött és mondja neki, ha a biztosítás közben valami hülyeséget csinál, csakhogy elém, a tapasztalatlan elé meg egy olyan lányt raktak be, aki már tavaly is csinálta ezt egész nyáron, úgyhogy ő dumált nekem, hogy én mit csinálok rosszul. Mindenesetre a fizikai elhelyezkedésből és a szóban forgó lány adottságaiból adódóan nem volt egy szar meló :D Sajnáltam is, mikor délután a medencéhez kellett mennem.

Vasárnap meg - nekem ez még ma van, itt délután fél 5 van, mikor ezeket a sorokat gépelem - csak délelőtt volt meló. Én a mászófalnál voltam. Gyorsan eltelt az egész délelőtt és nagyon tetszett! Több gyerekkel beszélgettem hosszabban. Jó érzés, hogy már értem nagyrészt, ha a kis vékony cérnahangjukon, gyerekamerikaiul mondanak valamit. És nagyon aranyosak a gyerekek. Van pár beszari persze, de volt egy csomó, aki úgy mászott, mint a gép. Elmondtam nekik a szabályokat, felvették a bukósisakot meg a beülőt és 2 perc múlva már rázták a fal tetején az odakötött kolompot, hogy felértek. Hihetetlenek :)

Ma, mikor mentek el ebéd után, mi Jay-jel épp lefele battyogtunk az úton a medencéhez lazulni kicsit és minden autóból (ezeket a kiscserkészeket mind a szüleik hozták) veszett mód integettek kifele a kiscsajok (persze Jay-nek, nem nekem). Kb a negyvenedik autóban ült egy lány, aki kikurjantott az ablakon, hogy "Bye Jay!", majd hozzátette, hogy "Bye hungarian guy!". Röhögtünk egyet rajta, mondtam is Jay-nek, hogy 2000 az 1-hez az ő javára eddig elköszönésekből, mire ő annyit mondott, hogy valahol el kell kezdeni.

Amúgy miközben ezeket a sorokat írom a kempingasztalon az iroda mellett, itt ül mellettem Bálint és Bogdán. Tegnap jöttek és rájöttünk azóta több dologra is: Egyfelől arra, hogy van egy titkos nyelvünk a táborban és még csak nem is kellett kitalálnunk, mivel az anyanyelvünk az, másfelől pedig arra, hogy Jay igencsak érdeklődik a magyar nyelv iránt.
Elfelejtettem megénekelni itt a blogon, de még az első napomon megtanítottam neki a "zsír" szót. Nagyon klasszul tudja mondani. Igazán büszke voltam rá, mert alig egy röpke délelőtt alatt egészen tökélyre fejlesztette. Na ezt Bogdánnal és Bálinttal ma odáig küzdöttük fel, hogy 10 szóból álló kis szótárat írtam neki azokból a szavakból, amiket ő mondott angolul, hogy szeretné őket megtanulni magyarul. De nem elég, hogy egy írott szótára van róla, még a telefonjára is felmondtuk neki őket egyenként, szóval ha valamiben nem biztos, tudja gyakorolni a kiejtést. A napokban leírjuk neki és elmagyarázzuk a magyar ábécét.
A "kösz" jelenti neki eddig a legtöbb gondot amúgy, pedig már lerövidítettük a köszönömöt ameddig csak tudtuk. Nem tudja k után kiejteni az ö-t, csak ha hosszasan próbálgatja előtte a sure szót (mivel az kb az egyetlen angol szó, amiben ö szerű hangot ejt) Apropó, ez utóbbiról meg tudja, hogy ha Magyarországon használná, akkor az általa beer-nek nevezett, amúgy nagyon kedvelt nedűjét kapná kézhez előbb-utóbb.

Egyébként most, míg az elmúlt 10 sort írogattam háromszor köszönt ide nekünk. Élvezi, mikor megdicsérjük. Mondjuk tényleg jól ejti már, hogy "Csá, haver!" (Hi, dude!) Azt mondta, hogy a nyár végéig megtanul annyi szót, amennyit csak tud. Kíváncsi leszek :D

Szóval így telnek a napok mifelénk. Holnap (hétfőn) a táborvezetők képzésre mennek San Francisco-ba, szóval cincoghatunk majd kicsit, bár valószínűleg mi Bogdánnal a lifeguard online kurzusunkat fogjuk csinálni, amíg be nem fejezzük. Azért próbálok majd írni ide is, vagy feltenni pár képet, merthogy vannak újak az elmúlt napokból. Tényleg bocs mindenkitől, hogy nem hallottatok rólam napokig, azonban minden rosszban van valami jó: megkaptam az első "rajongói levelem" facebook-on keresztül. Innen is köszönöm, Nagyi.

Lenne még mit mesélnem, de megyek. Majd máskor, vagy képekben.

u.i.: Ha lenne még olyan, hogy nem adnék magamról életjelet napokig, tartsátok meg a hiteteket bennem. Fogok.
u.i.nr2: Házi feladatként mindenki hallgassa meg a kedvenc bandám idevágó dalát (Keep the Faith).
u.i.nr3: Valaki dobjon meg egy szakállnyíróval!!!! Kezdek úgy kinézni, mint Robinson...
u.i.nr4: Hogy kicsit interaktívabbá tegyem ezt a csevejt köztetek és köztem, a blogon alul kommentben, vagy facebook-on lehet írni, hogy szerintetek hogyan borotváljam le a szakállam. A "teljesen" válasz nem játszik. Össz egy Gillette Fusion Power borotva áll a rendelkezésemre erre a célra. Be creative!

https://picasaweb.google.com/109993830408403430660/Elso3NapomAmerikaban?authkey=Gv1sRgCKXC2qmy4OLUsgE

Szóval végre eljutottam oda is, hogy tudok írogatni nap közben helyből a blogra, nem pedig word-be, hogy onnan másoljam be.
Nagyon tetszik ez a hely, nagyon természetközeli. Olyannyira, hogy az imént, míg megtettem a Cave és az iroda közötti masszív 70 métert, azalatt 3 mókust is láttam. Az elsőt a teraszunkon. Tegnap meg mikor megérkeztünk a comedy theater-ből két őz nézdegélt ránk az iroda előtt állva. Az első mondatom, mikor megláttam az volt, hogy "Nini! Ott egy őzike! Azt nézi, hogy nézik-e", de senki sem értette körülöttem. So yes, sometimes I need hungarians here...
Jó volt ma a medencénél, bár azért sokat kivesz az emberből a napon álldogálás, állandó figyelés, pedig ez még nem teljes üzem volt. Alig volt 40-50 gyerek a medencében és délelőtt meg délután is csak másfél órát. Viszont a munkáért cserébe árnyalatokkal sötétebb lett a bőrszínem.
A mai kaja amúgy barbecue volt. Tűz fölött, rostélyon sütött virsli, marhahúspogácsa meg egy csomó fajta saláta (én inkább ezeket fogyasztottam nagy erőkkel), de volt még dinnye szelet meg fagyi is dögivel. Nem szarakodnak nagyon porciózással. Ami megtetszik, elveszed és annyit, amennyit gondolsz. Ez asszem odahaza elég ismeretlen fogalom egy táborban. Persze mások a viszonyok.
Az ebédnél az összes counselor egy asztalnál evett, az irodából is lejött mindenki én meg most először találkoztam Troy-jal idekint, aki Jessi mellett interjúztatott még januárban. Az első mondata hozzám az volt, hogy látott képeket facebook-on ma a többiektől, melyek szerint tegnap este ettem egy igazi amerikai sajtburgert. Mikor nem tudtam cáfolni ezt az állítását ő elégedett vigyorral és hangos "Yesss!" felkiáltással adott hangot örömének. Én meg örültem, hogy örömet okozhattam. Erről szól ez az egész. Nem vagyok itt még teljes 48 órája, de tök jó érzés, hogy már csomó gyerek mosolygott rám, hogy megköszönje azt, hogy adtam neki úszószemüveget, vagy segítettem neki kiszállni egy kenuból. Már most sok benyomás ért. Tetszik nekem itt.
A következő két napom kvázi szabad lesz az eddigi két nap munka után. Holnap nem lesz egy csoport se a táborban és szerdára meg Ahron nem osztott be sehová, mert ez alatt a két nap alatt végig kell rágnom magam azon az online lifeguard tananyagon, amit kaptam a tábortól mailben. Aztán csütörtökön meg megint medence egész nap. Most meg megyek, beszerzem a tegnap készült képeket a többiektől, mivel én tegnap nem vittem semmi fényképezni képes eszközt a városba, náluk viszont mindenkinél volt iPhone. Aztán majd rakok fel pár képet valamelyik nap ide, ha beleunok az online kurzusba ;)